Néhány évvel ezelőtt a baziliszkusz még nem volt ennyire népszerű, mint manapság. Ma már nagyon sok lakásban megtalálható.
A baziliszkusz hirtelen elterjedésének oka nagy valószínűséggel az árának csökkenésében keresendő. Néhány éve még csak vadon befogott példányokat lehetett kapni, melyeknek igen magas volt az ára. Ma már vannak tenyésztők hazánkban, miáltal a baziliszkusz példányok ára is sokkal lejjebb ment.
A baziliszkusz a leguánfélék családjába tartozik, külső megjelenésében is hasonlítanak egymásra. Ezek a gyíkfélék körültekintő gondoskodást igényelnek, ezért nagyon alaposan meg kell gondolni, mielőtt bárki hazavinne otthonába egy baziliszkuszt. Sok törődést igényelnek, és speciális körülményeket kell biztosítani számukra.
Ez a baziliszkusz oldal elsősorban azért jött létre, hogy megfelelő információkkal lássa el azokat az olvasókat, akik gondolkodnak baziliszkusz beszerzésén.
Megjelenése:
A zöld baziliszkusz fél méternél nem sokkal nagyobb, mondhatni igen kistestű állat.
A kifejlett baziliszkusz maximum 70-75 cm hosszú, súlya 140-170 gramm.
A baziliszkusz teste enyhén lapított, feje széles. A baziliszkusz leglátványosabb testrésze a fejdísz, mely csak a hímeken található meg. Ez a fejdísz akár 7 cm magas is lehet. A nőstényeknek is van fejdíszük, de jóval kisebb, mint a hímeké.
A másik egyedi tulajdonságuk a csipkés taréj, mely a nyakuktól a farkukig végighúzódik a testükön. Ezt csak a hímek testén találhatjuk meg, a nőstényekről a taréj teljes mértékben hiányzik.
A zöld baziliszkusz színe élénkzöld vagy világoskék, fekete foltokat is találhatunk a testükön.
A baziliszkusz szeme élénk sárga, fekete pupillákkal, ami kissé félelmetessé teszi a megjelenését.
Lábaik nagyon izmosak, az ujjak végén hosszú és hegyes karmok találhatók, ez segíti őket a kapaszkodásban.
Farkuk harántsávos, alakja oldalról lapított, ez segíti őket az úszásban.
A baziliszkusz lábán, az ujjak között hártya található, ezáltal képesek arra az egyedülálló teljesítményre, hogy hosszabb távokat képesek lefutni a víz tetején.
A vízen járás tudománya:
A baziliszkusz egyedülálló képességgel rendelkezik, kiemelkedő az állatvilágban, ugyanis képes a vízen járni, illetve futni.
Ezt oly módon művelik, hogy „beleesnek” a vízbe, majd átszaladnak a felületén, igen elterjedt elnevezésük is innen származik, ezért is hívják őket sokan Jézus gyíknak, vagy Krisztus gyíknak.
A kutatók lassított filmfelvételek alapján elemezték, hogyan lehetséges ez a különleges adottság, hogyan képesek a baziliszkuszok a vízen futni.
A baziliszkusz egyértelműen a víz felületi feszültségét használja ki. Olyan gyorsan mozgatja a lábát, olyan gyorsan szalad, hogy amikor a lába a víz felületére csapódik légbuborékokat hoz létre, majd ezekről a levegő buborékokról rugaszkodik el, ezekről képes felpattanni és tovább futni.
Ezt a mutatványt csak úgy képes véghezvinni a baziliszkusz, hogy elképesztően gyorsan fut, szinte pattog a víz felszínén létrejövő légbuborékokon.
A baziliszkusz számára ez a vízen futás elképesztő energiát vesz igénybe, ezért csak különleges vészhelyzet esetén alkalmazzák. Általában inkább az úszást választják, mivel testfelépítésükből adódóan kitűnő úszók.
Újszülött baziliszkusz:
Az újszülött baziliszkuszok igénylik a magas hőmérsékletet és a magas páratartalmat. Immunrendszerük még nem fejlődött ki teljesen, ezért nagyon kell vigyázni, nehogy megfázzanak.
Az újszülöttek mindössze 20 centiméteresek, és ekkor a nemük még nem meghatározható. Leghamarabb 9 hónapos korukban határozható meg nemi hovatartozásuk. Két-három éves korukra érik el az ivarérettséget. A baziliszkusz fogságban akár 20 évig is élhet, megfelelő gondoskodás mellett.
Igen meglepő, hogy az újszülött baziliszkusz számára már másnap, ahogy a tojásból kikelt, fel lehet kínálni az élő eleséget, azonnal levadássza. Nagyon kell figyelni, hogy minden eleséget vitaminozva kapjon, ez szükséges. Az első hetekben kizárólag élő eleséget adjunk nekik, ekkor még nem igényelnek mást. A későbbiekben lehet gyümölccsel próbálkozni.
Naponta legalább negyed órás UV világítást biztosítani kell az újszülött baziliszkusz számára.
Eredeti élőhelye:
A baziliszkusz eredeti élőhelye Közép-Amerika, ott is főként a trópusi esőerdők tavas részei. Ebből lehet következtetni arra, hogy a baziliszkusz a nagyon meleg, nagyon párás környezetet kedveli.
A baziliszkusz eredeti élőhelyén az átlagos 35 celsius fokos hőmérsékletet szokta meg, illetve a minimum 80%-os relatív páratartalmat.
Azok számára, akik szeretnének otthonukban baziliszkuszt tartani, gondoskodni kell erről a terráriumi hőmérsékletről, valamint magas páratartalomról, különben az állat megbetegszik.
Viselkedése:
A baziliszkusz leginkább a víz közelében lévő helyeket kedveli, ott érzi magát biztonságban.
Mivel a baziliszkusz igen jó úszó, valamint képes a víz tetején futni, ezért a víz jelenti számára a biztonságot.
Eredeti élőhelyén azokon a sziklákon szokott pihenni vagy napozni, amiket víz vesz körül, illetve a vízből emelkedik ki.
Ezen kívül kedveli azokat az ágakat, melyek mélyen belógnak a víz fölé.
Ebben a környezetben tudnak a legnyugodtabban pihenni, mivel veszély esetén nincs más dolguk, mint azonnal a vízbe ugrani, és vagy elúsznak, vagy villámgyorsan elfutnak a víz tetején.
A vízen való futás elképesztő képessége miatt a baziliszkuszt Krisztus gyíkként, vagy Krisztus gyíkjaként is hívják.
Hőmérséklet:
Bár a baziliszkusz trópusi faj, és eredeti élőhelyén a 35 celsius fok körüli hőmérséklet az általános, terráriumban elegendő számára a 28-30 celsius fokot biztosítani.
Ennél sokkal fontosabb a relatív páratartalom biztosítása, ami 80-90% között legyen. Érdemes egy higrométert elhelyezni a terráriumban és ezt folyamatosan figyelni. A permetezés segíthet, valamint a vizes rész kialakítása a terráriumban segít a magas páratartalom biztosításában.
Akár kis terráriumi szökőkutat is telepíthetünk, hogy biztosan ne essen a páratartalom a kritikus pont alá.
A terrárium tetején helyezzünk el melegítőlámpákat, valamint UV lámpát, mert a napoztatás helyettesítése nagyon fontos a baziliszkusz számára, hogy egészséges maradjon.
Terrárium:
A zöld baziliszkusznak elég nagy a mozgásigénye, ezért nem szabad takarékoskodni a hellyel a terrárium kialakításakor.
Amikor több baziliszkuszt tartunk együtt, és túlságosan zsúfoltan vannak elhelyezve, nincs elegendő mozgásterük, attól letargikussá válnak, majd megbetegszenek.
Amikor a baziliszkusz elveszíti szép színét, és az ételt visszautasítja, ám erre semmi látható magyarázat nincs, akkor arra kell legelőször gondolni, hogy kicsi és zsúfolt számára a terrárium, ki kell bővíteni az életterét.
Amikor egyetlen baziliszkuszt tart valaki, akkor is legalább 200x100x150 cm méretű terráriumot biztosítsunk számára. Több példány esetén ennél jóval nagyobb helyre van szükség, akár 5-6 négyzetméteres terrárium is kellhet.
A terrárium egy részét szárazföld alkossa, ennek a talajvastagsága legalább 10 centiméter legyen. Az aljzat lehet virágföld, kókuszrost vagy tőzeg, vagy ezek keveréke.
Arra nagyon kell ügyelni, hogy lehetőleg legyen egy akkora vizes rész a baziliszkusz számára, amiben elfér, amiben képes fürdőzni. Leginkább azonban azért szükséges ez, mert a víz fölé hajló ág lesz a kedvenc pihenő helye.
A növényekkel nem érdemes takarékoskodni, főként az első időkben, mert a baziliszkusz félénk állat, a növények takarásában fogja biztonságban érezni magát, ez jelenti majd neki a búvóhelyet.
Olyan növényeket tegyünk a terráriumba, amik bírják a magas hőmérsékletet és a magas páratartalmat.
A faágak tekintetében figyeljünk arra, hogy a faág szélesebb legyen az állat testének szélességénél, mert ezeket kedvelik igazán.
Amikor több baziliszkuszt kívánunk egy terráriumban tartani, akkor azt csak úgy tegyük, hogy egyetlen hímet, valamint két-három nőstényt költöztessünk össze. Több hím nem fogja elviselni egymást, és a kevésbé domináns hím a folyamatos stressztől előbb-utóbb megbetegszik.
Táplálék:
A zöld baziliszkusz elsősorban az élőállatot kedveli, de kiegészítésként gyümölcsöt is fogyaszt.
Fő táplálékállatok a következők: tücsök, szöcske, sáska, viaszmolylárva, lepke, gyászbogárlárva, házatlan csiga, szopós egér.
A kifejlett példányokat kétnaponta etessük, az bőven elegendő számára, ám minden egyes alkalommal vitaminozni kell a táplálékát, hogy semmilyen hiánybetegsége ne legyen az állatnak.
Gyümölcsök közül leginkább a banánt és a narancsot kedveli, de lehet próbálkozni nálunk honos gyümölcsökkel is. Tapasztalat szerint leginkább a túlérett és édes gyümölcsöket kedvelik.
Szaporodás:
A hím baziliszkusz területvédő, ezért nem szabad egy terráriumban több hímet tartani, mert ez szaporodás ideje alatt különösen nagy problémákat okozhat.
A szaporodás ideje alatt nem csak területüket védik a hímek, hanem a nőstények kegyeiért is hajlamosak összeverekedni, ami sérülésekhez vezethet. Ezt muszáj megelőzni, nem szabad egy hímnél többet egy területen tartani, még akkor sem, ha a terrárium mérete ezt lehetővé tenné.
A hőmérséklet és a páratartalom fokozatos csökkentésével és növelésével imitálható az éghajlati változás, ami befolyásolhatja a baziliszkusz szaporodását. Ez főként a vadon befogott példányok esetében fontos. A tenyésztőtől vásárolt példányoknál ez nem szükséges a szaporodás sikeressége érdekében.
Eredeti élőhelyükön a baziliszkusz párzási időszaka január-február, a tojásrakás ideje április-május.
A párzás után kb. két hónappal a nőstény lerakja a tojásait, ehhez biztosítani kell számára a nyirkos földet, ahová eláshatja és betemetheti a tojásokat.
A tojásrakás után ki kell venni a tojásokat a terráriumból és keltetőbe kell tenni, ahol biztosítani kell a 30 celsius fokot és a 90%-os páratartalmat. Hozzávetőlegesen két hónap múlva kikelnek az újszülött baziliszkusz bébik a tojásokból.